You Can't Stop Rock'n'Roll / Kották

Glenn Hughes a legendás Deep Purple zenekar egykori basszususgitáros-énekese az együttes 1976-ban bekövetkezett megszűnését követően szóló-pályára állt és az elmúlt évek folyamán számos színvonalas albummal, turnéval ajándékozta meg rajongóit. Az így született zenék többnyire a Tommy Bolin gitáros közreműködésével készült, utolsó, klasszikusnak nevezhető ’75-ös Purple-lemez, a „Come Taste the Band” vonulatát követik, Hughes tehát kitartóan és karakteresen tűzi zászlajára a tradicionális hard rock képzeletbeli címerét, melyet funk- és soul-elemekkel is díszít. 2002-ben készült „You Can’t Stop Rock’n’Roll”-t tartalmazó zeneanyaga a „HTP” nevet kapta, amely egy szókép a kiváló énekes társ, Joe-Lynn Turner szereplésére utalóan (Hughes Turner Project) akivel szövetkezve a szóló-énekesi feladatok ezúttal egyenlő megosztásra kerültek. Az együttműködés pikantériáját azon túl, hogy két osztályon felüli hang hallható párhuzamosan a dalokban, az adja, hogy Turner egy másik Purple-ikon, Ritchie Blackmore gitáros társa volt a Rainbow zenekarban, valamint később maga is énekese volt az időközben újjáalakult Deep Purple-nek: így még valamiféle olyan zenei egyetértésre is figyelmesek lehetünk ezekben a duettekben, melyek gyökerei valahol, a 70-es években keresendőek.

A lendületes, rocker-vér pezsdítő „You Can’t Stop Rock’n’Roll az énekesek, valamint a HTP-lemez vezető gitáros, J.J. Marsh közös kompozíciója. A főtéma egy két ütem hosszúságú blues-téma repetíciója, ami később a refrén kíséreteként is szolgál, a dal további fő részei pedig a tercekből építkező kíséret fölé szőtt nagy ívű dallammal megkoronázott verse-szekció, az előbb említett refrént időről-időre előkészítő átvezető bridge-periódus, illetve a meghívott sztárvendég Paul Gilbert virtuóz gitárszólói a darab közepén és végén. Miközben a muzsika erőteljes hangulata a ritmus-szekció második-, és negyedik-negyedeken megszólaltatott hangsúlyainak megfelelően mindvégig meghatározó, az első-és harmadik ütéseken éreztetett dallami ellenpontok ízlésesen színezik ezt a hatást a „funk-rock” íratlan szabálykönyvének Jimi Hendrix-i szellemében.